Év eleji összefoglalás 2024-ről

Ideje így év elején összefoglalni az elmúlt év irodalomterápiás eseményeit. Szinte minden hónapra jutott valamilyen esemény, csoportélmény, képzés, viszont az aktivitásom ebben az évben kivételesen nem feltétlenül látszott a magyar nyelvű oldalaimon, mert utólag magamat is meglepve az derült ki, hogy 2024-ben elsősorban finnül, finnekkel dolgoztam többet irodalomterapeutaként.

A tavaszi időszakot még magyarul kezdtem, január végétől április elejéig egy újabb emlékezetes és nagyon aktív hatfős Útközben-csoportot vezettem külföldön élő magyarok számára kivételesen hétvégén, kéthetente vasárnaponként. A résztvevők ezúttal Angliából, Ausztriából, Horvátországból, Németországból és Finnországból érkeztek, és jómagam is a finn tavaszból kormányoztam a csoportot, kezdve egy szlovén népmesével, a Sorstündérekkel és befejezve Nádasdy Ádám Futás közben című versével. A foglalkozások közbeni heteken sokat írtak a résztvevők, de volt például nagyon eredményes kollázskészítés is.

Június elején egy nap erejéig finn irodalomterápiás csoportvezetőkkel, képződő irodalomterapeutákkal töltöttem egy csodálatos irodalomterápiás napot Tamperében. Az utóbbi két-három évben itt a fővároson kívül is nagyon aktív tevékenységet folytatnak a városban és környékén élő, irodalomterápiával foglalkozó szakemberek, akik engem is nagy szeretettel fogadtak maguk közé. A szakmai csoportosulás célja egyrészt a Finn Irodalomterápiás Egyesület tagjainak, szakembereknek kínálni fórumot az együttlétre, alkotásra, másrészt természetesen az irodalomterápia iránt érdeklődőknek, azzal ismerkedőknek is igyekszünk most már évente egy-egy programot szervezni.

A júniusi esemény mindig az egyesületi tagságnak szóló, egy-egy tamperei alkotó munkásságára koncentráló egész napos irodalomterápiás rendezvény. 2023-ban még csak elragadtatott résztvevőként csatlakoztam egy Lauri Viita-naphoz, de 2024-ben már magam is vállaltam foglalkozást, amelynek keretében Mirkka Rekola (1931–2014) aforizmáival ismerkedtünk meg. Egy gyöngyszemnyi gondolat Rekolától, a szépség kedvéért mindkét nyelven: „Ajattelin, että toivo oli varhain jättänyt, mutta sitten näin sen aina.“ – „Azt gondoltam, hogy a remény korán elhagyott, de aztán mégis mindig láttam.“ (Az Anna päivän olla kaikki – Add, hogy ez a nap legyen a minden c. gyűjteményből, Weilin+Göös, 1968, 36. oldal)

Július közepén újra visszaváltottam magyarra, Kabdebó-Ladik Lívia kolléganőmmel tartottunk egy online foglalkozást „A semmi ágán“ címmel, ahol huszonhat aktív résztvevőel a magány témáját jártuk körbe, középpontban Kosztolányi Dezső A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán című versével. A foglalkozással egyben az irodalomterápiát általában és a Magyar Irodalomterápiás Társaság Magány témájú online kiadványát kívántuk megismertetni (elérhető itt: https://www.irodalomterapia.hu/publikaciok/magany.pdf?fbclid=IwAR08Gy56yhblW8IuUXAPcUHRXPspjocW2crN4fE16yHmRXnrUsaSNRwL9zo). Nyár volt, volt időnk Líviával, sokat dolgoztunk előre a foglalkozáson, közben megismerkedtünk egymással. Minden szakembernek ajánlom a párban dolgozást, páros csoportvezetést. Az együttműködés sokat fejleszt, új gondolatokat hoz a munkába az együttműködés, és további lehetséges ötleteteket szül.

Ugyanígy a nyáron, vagyis tulajdonképpen júniustól szeptemberig egy másik szakemberrel is együttműködtem. Kristina Svensson, finn művészet- és irodalomterapeuta keresett meg és kért fel, hogy a Helsinki Egyetemen képződő irodalomterápiás képzés multikulturalitással foglalkozó napját együtt tartsuk meg. A felkészülés részeként egy rövid, négyalkalmas, de intenzív csoportfolyamatot vittünk végig szintén koterápiában, ahol a receptív és aktív irodalomterápián túl bőven alkalmaztunk művészetterápiás elemeket is.

A célcsoportunk ezúttal Finnországban élő külföldiek voltak, akik feltételként már legalább középszinten beszéltek finnül. Célunk pedig annak vizsgálata volt a csoport segítségével, hogy az irodalom- és művészetterápiás  eszközök közül milyen nyelvi és egyéb elemek segítik a résztvevőket az önismereti fejlődésben. Népszerűek voltak a sok ismétlést tartalmazó vagy egyszerűsített finn nyelvű versek, a saját mű alkotása és a hallott szövegekre való reagálás rajzolás, festés által, illetve ezek megosztása a csoportban.

A csoportban szerzett új ismereteink, ötleteink és korábbi nyelvtanári, oktatói tapasztalatunk, valamint természetesen a szakirodalom alapján állítottuk össze közösen a szeptemberi irodalomterápiás képzés bőséges anyagát a leendő irodalomterapeutáknak. A készülődés folyamán világossá vált, hogy a téma hatalmas, sokfelé bontható, nagyon érdekes, és mindkettőnket nagyon inspirál. A szeptemberi képzési napon kiderült, hogy a terapeutaképzésben résztvevők közül nagyon keveseknek volt bevándorlókkal tapasztalata, ezért is sikerült sokaknak újat mondanunk a témáról és érzékenyíteni a résztvevőket a nyelvi, kulturális sokszínűségre. Számomra egyszerűen megvalósítható és vicces, a résztvevők számára viszont többek számára megdöbbentő és részben frusztráló élmény volt, amikor Kristinával „kifordítottunk“ egy feladatot, és az instrukciókat én csakis magyarul adtam meg. Így kerültek a résztvevők hirtelen egy olyan bevándorló bőrébe, aki ül a csoportban, és nagyon nehezen érti meg, hogy mit is várnak tőle.

Az őszöm is aktívan folytatódott, bár új Útközben-csoportot nem indítottam ez alkalommal. Szeptemberben viszont „nagy fába vágtam a fejszém“, elkezdtem a Tamperei Nyári Egyetem és a Siria Oktatási és Továbbképzési Központ (https://www.siria.fi/) együttműködésében szervezett, két tanéves, megoldásközpontú rövidterapeuta-képzést, amelynek elvégzése után maximum 25 alkalmas megoldásközpontú egyéni terápiák végzésére leszek jogosult. A megoldásközpontú rövidterapeuták ún. pszichoszociális támogatás nyújtanak ügyfeleiknek, a fejlesztő irodalomterápiához hasonlóan például normatív krízisek, életviteli nehézségek esetén.

Jelenleg már gyakorlóügyfeleket is fogadhatunk a képzés keretében, a gyakorlóterápiás ülések folyamatába pedig örömömre bevonhatom az irodalomterápiás módszereket is. Két irányba indultam el: egyrészt folytattam az elsősorban külföldön élő magyarokkal az online munkát magyar nyelvű egyéni gyakorlóterápiás ülések keretében, a másik irány pedig az itt élő bevándorlók rövidterápiája finn nyelven, amelynek során nyelvtanári tapasztalataimat felhasználva segítek a Finnországban élő többi külföldinek például a beilleszkedéssel vagy egyéb életviteli problémákkal való megküzdésben, ezt elsősorban a munkahelyemen jelenléti ülések keretében.

Őszre még három nagyobb esemény esett: szeptember végén újra részt vettem a Finn Irodalomterápiás Egyesület éves rendezvényén, melynek ebben az évben a „béke/nyugalom“ volt a fő témája, a finn „rauha“ szót mindkét módon lehet érteni és fordítani. Az esemény helyszíne egy Helsinkiben található viszonylag új kulturális központ, a Szöveg Háza (Tekstin Talo - https://www.tekstintalo.fi/) volt, amely a valamilyen módon írással, irodalommal, könyvekkel foglalkozó szervezek együttműködését hivatott elősegíteni. Első alkalommal vállaltam magam is foglalkozást, ahová tíz résztvevő érkezett, és magyar írók finnre fordított rövid szövegeivel, verseivel, versrészleteivel foglalkoztunk. Célom volt azt bemutatni, hogyan közelítjük meg mi Magyarországon a szövegeket, hogyan dolgozunk velük és általuk egy irodalomterápiás foglalkozáson. A résztvevők között voltak ún. „nagy nevek“ a finn irodalomterápiában és a módszerrel éppen csak ismerkedők is. Nagyon örültem ennek a bemutatkozási lehetőségnek, a következő alkalom most április végén lesz, már oda is kaptam meghívást.

Október 4-5-én „hazaugrottam“ Budapestre az első európai irodalomterápiás konferenciára, amely a gyorsan fejlődő és sokszínű irodalomterápia számos arcát mutatta meg az előadások és műhelyfoglalkozások formájában. Szereplésre nem készültem, csak boldogan néztem és hallgattam a huszonnégy európai országból, sőt más kontinensekről is érkezett előadókat. Ez év októberében Finnország veszi át a stafétabotot egykori cserediákságom helyszínén, a Jyväskyläi Egyetemen!

Az aktív finn irodalomterápiás évet a júniusi tamperei irodalomterapeutákkal együtt zártuk, egy ezúttal nem csak egyesületi tagoknak, hanem az irodalomterápiás módszerek iránt érdeklődő laikusoknak is szánt hosszú, szombat délutáni-esti eseménnyel november közepén. Ekkor nálunk itt már igazán sötét van, és a halottak napja után időszerűnek tartottuk az elmúlás, halál nehéz és sokféleképpen el is hallgatott, elnyomott témáját elővenni és közelebbről megvizsgálni az irodalomterápia módszereivel. Az eseményt akut krízisben lévőknek nem ajánlottuk, a jelentkezőkkel pedig volt egy előzetes elbeszélgetés annak biztosítására, hogy nem teszik ki magukat számukra esetleg túl nehéznek bizonyuló élményeknek. A foglalkozások sorát én nyitottam Ottlik Géza A művész és a halál című novellájával, amelyet irodalomterapeutáknak és minden olvasónak is melegen ajánlok, jól használható, sokat mondó, sok lehetőséget kínáló szöveg. Körülbelül 15 éve volt a tarsolyomban, hogy egyszer majd valamikor használhassam, itt érhető el a Minden megvan c. gyűjteményben (https://mek.oszk.hu/01000/01002/01002.htm).

A foglalkozásom után egy meditáción vettünk részt, ahol megtapasztalhattuk, milyen a teljes elengedés, majd erről az élményről írhattunk. Az utolsó foglalkozás pedig a témával kapcsolatos régebbi is modernebb finn zeneszámok feldolgozásán alapuló zenehallgatásos, írásos alkalom volt. Az esemény olyan jól sikerült, hogy ebből is hagyományt igyekszünk teremteni, és úgy tűnik, hogy szükség is van arra, hogy eszközöket kínáljunk ezzel a nehéz témával való foglalkozásra is.

Végül egy évvégi szép hír: ajándékképpen magamnak decemberre elkészült az évek óta tervezgetett logóm is, amely egyik kedvenc szimbólumom, a fa köré épül, hangsúlyozva a mind a külföldi magyarok, mind az itteni bevándorlók számára fontos gyökereket, törzsében saját aktív szerepünk hangsúlyozásaképpen a történetünk tovább- vagy újraírását, lombjában pedig a könyv formájában újabb történeteinket, magát a fejlődést.

Kívánok mindannyiónknak lendületet és alakuló, új irányokba induló történeteket az új évre!

 A blogbejegyzéshez csatolt képen Hannu Mäkelä Ole kiltti, luet minut - Kérlek, olvass el c. könyve látható, amely egy messzi földről érkezett mag történetét eleveníti meg. (