Év végi összefoglalás

Ősz elejétől új honlappal, új tervekkel és témákkal, kifejezetten külföldön élő magyaroknak kínáltam csoportfoglalkozásokat. Mielőtt az Útközben fantázianevű csoport elindult, szeptemberben és októberben számos bemutatófoglalkozást tartottam a téma és az irodalomterápia iránt érdeklődőknek. Mert bár Magyarországon egyre több helyen képeznek irodalomterapeutákat, úgy tűnik, hogy a módszer mégis annyira újszerű, hogy feltétlenül szükségesnek tartom, hogy legyen ingyenes lehetőség is megismerkedni az irodalomterápiával.

Ha úgy esett, egy-egy jelentkezőnek is szívesen bemutattam a módszert. Nagyon tartalmas beszélgetések alakultak ki mind egy-egy résztvevővel, mind a nagyobb csoportokban is külföldi létünkről, arról a fázisról, ahol éppen tartunk a beilleszkedésben, arról, mire lenne még szükségünk ahhoz, hogy jól vagy jobban érezzük magunkat az új, vagy már egyáltalán nem is olyan új környezetben. Vagy éppen arról, hogyan birkózunk meg a honvággyal, és egyáltalán, mi lenne, ha egy U-kanyarral visszafordulnánk, és új szemmel nézve az otthoni létet, ott folytatnánk tovább az életünket.

A foglalkozásokon a közös anyanyelv, a részben közös és sok részletében megosztható magyar múlt és nem utolsó sorban az irodalom, illetve a szövegek szeretete megdöbbentően hamar összekovácsolta a csoportfoglalkozások résztvevőit. Érdekes és inspiráló emberekkel ismerkedtünk meg, saját, ugyanakkor mégis közösnek érzett, sokszor nehéz kérdéseket tettünk fel. Magam is új gondolatokkal és érzelmileg is gazdagodva zártam le a foglalkozásokat.

November 11. és december 16. között megvalósult az első hosszabb, hatszor két órás Útközben-csoport hét résztvevővel Európa öt országából. A képes bevezető feladatokon és kreatív írásos gyakorlatokon túl minden alkalommal legalább egy központi irodalmi szöveg köré épült a foglalkozás. A csoporttagoktól legjobb visszajelzéseket kapott szöveg Szabó T. Anna Átváltozás c. verse volt az Elhagy c. kötetből, illetve Lázár Ervin Bab Berci köve c. története a Bab Berci kalandjai c. kötetből. Foglalkoztunk a csoportban azzal, mit szeretnénk letenni, mit továbbra is magunkkal vinni, hol és mitől vagyunk otthon, merre szeretnénk tartani. De összességében az rajzolódott ki az Útközben ívéből, hogy sokszor univerzális, nem is feltétlenül a külföldi léttel kapcsolatos kérdések foglalkoztatnak bennünket legégetőbben, hanem a döntéshelyzetek nehézsége, a fejlődés mikéntje és iránya, miben vagyunk szabadok, és mi köt bennünket.

A Karácsony külföldön c. két tematikus foglalkozás decemberben rendkívül népszerű volt, sajnálom, hogy nem tudtam többet tartani ebben a karácsony előtt újra felgyorsult, szomorú helyzetben, amikor olyan sokunk valóban nem tudott hazalátogatni és a tágabb családdal tölteni a karácsonyi ünnepeket Magyarországon. Márai és Parti-Nagy Lajos ünnepekkel foglalkozó szövegein keresztül közelítettünk ahhoz, mi számunkra a valódi ünnep. Nagyon inspiráló volt hallgatni, ki milyen karácsonyi, ünnepi szokásokat hozott otthonról és tartott meg, melyeket vett át az új lakóhelye szokásai közül, melyek azok a motívumok, amelyeket eldobnánk és melyeket fejlesztenénk tovább. Feszegettük a saját kereteinket, egymás segítségével tágítottuk a látókörünket. Hogy muszáj-e a 24-én 24-ének lenni, muszáj-e csak családtagokkal lenni, muszáj-e (ennyire sokat) ajándékozni és takarítani. Rájöttünk, hogy külföldön élve is tulajdonképpen sok lehetőségünk van az ünnepeket a saját ízlésünkre formálni.

Mivel „napközben” Finnországban ún. származásnyelvi tanárként működöm, azaz magyar származású gyerekeket tanítok Tampere város alkalmazásában, az irodalomterápiás foglalkozásokon túl egy olvasástámogatással kapcsolatos finnországi képzés keretében Útravaló címen online szülői támogatói csoportot indítottam Finnországban lakó (fél)magyar gyerekek szüleinek az otthoni anyanyelvi olvasás és magyarul tanulás támogatására.  A csoporttalálkozókat január 22-től folytatjuk, és érdeklődés szerint szívesen tágítom a kört az anyanyelvi tanulástámogatás, anyanyelvmegőrzés bármely területére. És Finnország határain kívülre.

Az ősz folyamán felmerült néhány olyan téma, amelyekben szívesen elmélyednék:

-        Nyelvtanárként és irodalomterapeutaként is szívesen foglalkoznék egy-egy foglalkozás vagy akár csoport erejéig is az anyanyelv és az idegen nyelv szerepével az életünkben. Jelenleg ehhez éppen Tompa Andrea Haza c. kötete ad inspirációt.

-        Szintén nagyon foglalkoztat ebben a hullámzó, de mégis évek óta húzódó koronahelyzetben az is, hogyan lehet az online térben még biztonságosabbá, közvetlenebbé és meghittebbé tenni a csoportfoglalkozásokat. Magam is online képzések résztvevőjeként és gyakorló tanárként, irodalomterapeutaként igyekszem tanulni, melyek azok az eszközök, gyakorlatok, kommunikációs csatornák, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az online térben is hatékonyan és biztonságosan működjön egy csoport. Az akár a világ minden részéről résztvevő, tartósan külföldön élő magyarok alkotta Útközben-csoportokban nincs is más lehetőségünk, mint az online tér „otthonosabbá” tétele.

-        Külföldön gyerekeket nevelő magyarokkal beszélgetve önkéntelenül felmerül a gyerekek magyartudásának támogatása is. Ehhez szintén nagyszerű eszköz lehet az irodalomterápia, a szövegek önismereti használata, összekapcsolva az anyanyelv fejlesztésével, kreatív írásos gyakorlatokkal. Ahogyan a felnőtteknek, úgy a gyerekeknek is rendkívül motiváló lenne azonos helyzetben, más országokban élő magyar gyerekekkel, fiatalokkal megismerkedni, önmagukat és egymást motiválva fejleszteni.

2022-re egy február-márciusi hatalkalmas csoportot, illetve egy március-májusi nyolcalkalmas csoportot hirdetek. Tervezek még számos bemutató- és egyéb tematikus foglalkozást is. A csoportok leírását a honlapom „Csoportok” menüpontja alatt találjátok meg.

Kívánom mindannyiónknak, hogy az új évben is megtaláljanak bennünket azok az emberek és szövegek, amelyekre szükségünk van. Hogy az új évben is aktívan tudjuk alakítani saját életünket, és segíteni tudjunk másokat is ebben.